Vége a félévnek
Kedves Emily!
Régen írtam, de mentségemre legyen, tényleg húzós volt az elmúlt három hónap. Szeptemberben szakdoga, majd London (egy hétvégére), októberben gyakorlati napló, novemberben pedig az államvizsgára készültem. De sajnos nem sikerült. A legnagyobb "versenyben" elbuktam. De júniusban újra rajthoz állok.
Amikor kimondták az eredményt (gyere vissza júniusban, mert nem akarunk kettest adni), azt hittem, a betervezett következő másfél évemnek annyi. De az első sokk és pánik után rájöttem, hogy semmi sem veszett el, hiszen így is, úgy is júliusban mennék ki leghamarabb, csak előtte nem fogok unatkozni (kösz).
Az, hogy nem sikerült a vizsga, kevésbé fáj, mint az ezzel járó következmények. Legelőször meg kell említenem, hogy bukom a nem kevés fizetés emelést, ami az előléptetéssel járna, emellett a cafetériának is búcsút inthetek. Azzal, hogy a fizetésemelésnek annyi, kb. esélyem se lesz gyűjteni a kiutazásra, így kénytelen leszek anyuéktól pénzt kérni, pedig ezt szerettem volna a leginkább elkerülni, lévén dolgozó felnőtt ember. De legalább már támogatnak, és már ez is egy nagy előrelépés. A másik nagy fájdalmam, hogy nem a többiekkel fogom átvenni a diplomát a diplomaosztón, hanem "egyedül", idegenek között. De legalább nem fog befagyni a seggem júniusban.
Így, hogy végre van időm fellélegezni, be is terveztem egy csomó mindent. Először is a bécsi adventi vásár után (nem volt egy nagy cucc) szeretném megnézni a pestit is, fényképezni a fényképeket stb. Akár egyedül, akár társasággal. Ugyan így vagyok a korcsolyázással: ki szeretnék menni a műjégpályára, de nem várok senkire, ha kell elmegyek egyedül is. Januártól körmös, és nyelvtanfolyam, hogy felhozzam magam angolból, hiszen a szóbeli készségem nagyon gyatra. Sajnos viszont lovaglásra nem lesz több időm, mint eddig, hiszen továbbra is péntek este fogok haza járni, pedig ez az, ami a leginkább zavar. De majd ez is megoldódik.
A továbbiakban szeretném megcsinálni apránként a travel journalt, amennyire csak lehet.
Legfőképp pedig májusig magam mögé dobni a sikertelen vizsgával járó stresszt és gondolatokat.
Régen írtam, de mentségemre legyen, tényleg húzós volt az elmúlt három hónap. Szeptemberben szakdoga, majd London (egy hétvégére), októberben gyakorlati napló, novemberben pedig az államvizsgára készültem. De sajnos nem sikerült. A legnagyobb "versenyben" elbuktam. De júniusban újra rajthoz állok.
Amikor kimondták az eredményt (gyere vissza júniusban, mert nem akarunk kettest adni), azt hittem, a betervezett következő másfél évemnek annyi. De az első sokk és pánik után rájöttem, hogy semmi sem veszett el, hiszen így is, úgy is júliusban mennék ki leghamarabb, csak előtte nem fogok unatkozni (kösz).
Az, hogy nem sikerült a vizsga, kevésbé fáj, mint az ezzel járó következmények. Legelőször meg kell említenem, hogy bukom a nem kevés fizetés emelést, ami az előléptetéssel járna, emellett a cafetériának is búcsút inthetek. Azzal, hogy a fizetésemelésnek annyi, kb. esélyem se lesz gyűjteni a kiutazásra, így kénytelen leszek anyuéktól pénzt kérni, pedig ezt szerettem volna a leginkább elkerülni, lévén dolgozó felnőtt ember. De legalább már támogatnak, és már ez is egy nagy előrelépés. A másik nagy fájdalmam, hogy nem a többiekkel fogom átvenni a diplomát a diplomaosztón, hanem "egyedül", idegenek között. De legalább nem fog befagyni a seggem júniusban.
Így, hogy végre van időm fellélegezni, be is terveztem egy csomó mindent. Először is a bécsi adventi vásár után (nem volt egy nagy cucc) szeretném megnézni a pestit is, fényképezni a fényképeket stb. Akár egyedül, akár társasággal. Ugyan így vagyok a korcsolyázással: ki szeretnék menni a műjégpályára, de nem várok senkire, ha kell elmegyek egyedül is. Januártól körmös, és nyelvtanfolyam, hogy felhozzam magam angolból, hiszen a szóbeli készségem nagyon gyatra. Sajnos viszont lovaglásra nem lesz több időm, mint eddig, hiszen továbbra is péntek este fogok haza járni, pedig ez az, ami a leginkább zavar. De majd ez is megoldódik.
A továbbiakban szeretném megcsinálni apránként a travel journalt, amennyire csak lehet.
Legfőképp pedig májusig magam mögé dobni a sikertelen vizsgával járó stresszt és gondolatokat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése