Vége a félévnek
Kedves Emily! Régen írtam, de mentségemre legyen, tényleg húzós volt az elmúlt három hónap. Szeptemberben szakdoga, majd London (egy hétvégére), októberben gyakorlati napló, novemberben pedig az államvizsgára készültem. De sajnos nem sikerült. A legnagyobb "versenyben" elbuktam. De júniusban újra rajthoz állok. Amikor kimondták az eredményt (gyere vissza júniusban, mert nem akarunk kettest adni), azt hittem, a betervezett következő másfél évemnek annyi. De az első sokk és pánik után rájöttem, hogy semmi sem veszett el, hiszen így is, úgy is júliusban mennék ki leghamarabb, csak előtte nem fogok unatkozni (kösz). Az, hogy nem sikerült a vizsga, kevésbé fáj, mint az ezzel járó következmények. Legelőször meg kell említenem, hogy bukom a nem kevés fizetés emelést, ami az előléptetéssel járna, emellett a cafetériának is búcsút inthetek. Azzal, hogy a fizetésemelésnek annyi, kb. esélyem se lesz gyűjteni a kiutazásra, így kénytelen leszek anyuéktól pénzt kérni, pedig ezt szerett